A nárcisztikusnak lételeme az érzelmi, emberi, anyagi függésben tartás, családján belül is igyekszik minden és mindenki felett hatalmat gyakorolni. Ha ezt nem tudja teljes mértékben keresztülvinni, vagy bárki ellenszegülni próbál, azt minden körülmények között megtorolja. Érzelmileg mindenképpen, de – ha lehetősége van rá – anyagilag is büntet, megvon szeretetet, figyelmet, kommunikációt, anyagi juttatásokat, mindaddig, amíg a partner vagy a gyermek meg nem alázkodik és bocsánatot nem kér. Sok esetben a megbocsátást is hosszabb ideig megvonja, képes hosszú ideig alkalmazni vérmérséklettől függően akár a „csenddel verést” (napokig, de akár hetekig nem szól a partneréhez, gyermekéhez), akár a folyamatos, megtorló jellegű szekatúrát. Hogy mikor bocsát meg, azt ő dönti el, éppen emiatt kiszámíthatatlan, hogy hogyan és mivel lehet a „bűnbocsánatot” elnyerni nála.
A nárcisztikus minden véleménykülönbséget, ellentmondást személye elleni támadásként él meg, éppen ezért vitaképtelen. Minden olyan kísérlet, ami arra irányul, hogy meggyőzzük, eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Igaza csak neki lehet, jól csak ő tudhat mindent, jó ötletei csak neki lehetnek. Van köztük, aki legbelül tisztában van saját tökéletlenségével, olyan is van, aki elhiszi, hogy ő gyakorlatilag tökéletes, de vitahelyzetben mindkét típus ugyanúgy viselkedik: semmilyen hibáját nem ismeri el, semmilyen tévedéséért nem vállalja a felelősséget, és mindig mindenért mindenki más a hibás – elsősorban a partnere. Minden olyan helyzetre, amikor szembesül a saját hibájának, tévedésének következményével, dühkitöréssel reagál, amely könnyen és gyorsan megy át a partnerrel, vagy akár a gyermekeivel szembeni szóbeli vagy akár fizikai agresszióba. Tévedését, rossz döntéseit, sértő, bántó, megalázó megnyilvánulásait akkor sem ismeri el, amikor ezzel külső szemlélők, vagy akár külső segítő szakemberek (családterapeuta, pszichológus, mediátor, stb.) szembesítik, soha nem adja fel a partnerét „mindenért is” hibáztató álláspontját.
A nárcisztikus mindent és mindenkit, akit megszerzett magának, vaskézzel szorít, és képtelen elengedni. Emiatt szinte soha nem kezdeményezi egy tartós kapcsolat megszüntetését, ha pedig a partnere ezt megteszi, azt a személye elleni legsúlyosabb sértésként, leginkább hadüzenetként értékeli. Ettől kezdődően minden törekvése arra irányul, hogy a kapcsolat megszakadását, vagyis az „udvartartása” elvesztését bármilyen eszközzel megakadályozza, és ezért (szinte, de akár konkrétan) bármire képes, nem válogat az eszközökben.