Ahogyan korábbi posztomban részletesen leírtam, a házassági vagyonjogi szerződés nem a bizalmatlanság jele. Arra szolgál, hogy előre nem látható krízishelyzetekben védelmet nyújtson. Bár – sajnos nem is ritkán – előfordul, hogy a kapcsolatok gyorsan véget érnek, a legtöbb esetben a kapcsolat kezdetétől számított 10 és 20 év közötti idő is eltelik, mire egy válási/elkülönülési-, és ezzel együtt egy vagyoni elszámolási helyzet bekövetkezik. Ha ilyenkor az elszámolás során vita alakul ki, és nem jön létre peren kívüli megegyezés, akkor a vitát a bíróság fogja eldönteni.
Házasság esetén a jogszabály szerinti fő szabály az, hogy ami a házassági együttélés során keletkezett, az közös vagyonnak minősül, ezért aki arra hivatkozik, hogy valamit a családtagjaitól kapott, örökölt, vagy már a házasságkötés előtt az övé volt, annak ezeket az állításait kétséget kizáróan bizonyítani kell. Ennek a sikere már 10 évvel ezelőtti eseményekre, történésekre, juttatásokra vonatkozóan is kétséges lehet, 20 évvel ezelőtti vagy még korábbi eseményekre, történésekre, juttatásokra pedig szinte lehetetlen. Ha pedig a bizonyítás sikertelen, akkor olyan dolog is a közös vagyon körébe kerülhet, és megosztandóvá válhat, amihez valójában a másik félnek semmi köze nincsen – csak éppen ez nem volt az eljárásban bizonyítható. Ezt a helyzetet tökéletesen ki tudja védeni egy házassági vagyonjogi szerződés.
Élettársak esetében a fő szabály az, hogy mindenki önálló vagyonszerző, de ha nincsen vagyonjogi szerződés, akkor a kapcsolat megszakadásakor kérni lehet a vagyonszaporulatnak (vagyis a vagyonban bekövetkezett növekedésnek) akár a felét is. Ennek a pontos és méltányos kiszámításához pedig életbevágóan fontos, hogy konkrétan rögzítve legyen a kiindulási állapot, vagyis, hogy ki mivel rendelkezett a kapcsolat kezdetén. Ez tökéletesen dokumentálható egy vagyonjogi szerződéssel.