Magyar nő és magyar férfi külföldön ismerkednek meg. A nő személyi edző, a férfi a helyi magyar nagykövetség diplomatája. Szerelmi kapcsolat alakul ki, az ország sajátos szigorú törvényei szerint azonban a házasság nélküli együttélést nem teszik lehetővé. Ez felgyorsítja az egyébként is alakulóban lévő szándékot: házasságot kötnek, így a feleség beköltözik a nagykövetségre. Három hónap múlva a férjet váratlanul hazarendelik, és – ameddig új állomáshelyet nem kap – állami tisztviselőként, Budapesten kell dolgoznia. Amikor feleség szembesül vele, hogy ezáltal Magyarországra kell költözniük, a férj fizetése pedig jelentős mértékben lecsökken, közli a férjjel, hogy el akar válni. Azt is közli, hogy mindennek a felére igényt tart, ami a bejelentés időpontjában a férj nevén van, mert az házastársi közös vagyon.
Mivel házassági vagyonjogi szerződést nem kötöttek, a férjnek minden egyes vagyontárgy esetében, amelyről azt állította, hogy az nem tartozik a három hónapig fennállt házastársi vagyonközösségbe, bizonyítania kellett, hogy az adott vagyontárgy, illetve az annak forrásául szolgált megtakarítás már a házasságkötéskor megvolt. Ezt végül egy sok évig tartó perben, komoly felkészültségű ügyvéd segítségével tudta csak megtenni. Ha kötött volna házassági vagyonjogi szerződést, minimális idő- és költségráfordítás az ügy lezárható lett volna.